Tapirapé rituális maszk, vagyis upé (nagy arc)

Tapirapé rituális maszk, vagyis upé (nagy arc)

Tapirapé rituális maszk, vagyis upé (nagy arc)

Leltári szám: 732–2004

Szélesség: 46 cm, magasság: 25,5 cm

Ajándékozó: Dr. Kovács Szabolcs Gábor

Múzeumba kerülés ideje: 1999. június

 

A maszk a tapirapé törzs, száraz évszak elején tartott rituális szertartásának egyik leglátványosabb kelléke volt. Az un. „nagy arc” (upé) a karazsákkal vívott csatákban megölt ellenségek szellemét jelképezte. A félhold alakú alapot az umbaúba fa törzséből vágták ki, felületét méhviasszal kenték be, melybe eredetileg vörös és sárga papagájtollakat nyomtak, de az eredeti színeket már nem tartották meg az eladásra szánt maszkok esetében és többféle színkombináció készült. A maszkot keretező toll diadémot ragadozó madarak és papagájok tollából fűzték fel.

Hagyományai szerint valaha együtt éltek a karazsákkal, de a két törzs ellentétbe került egymással és a tapirapék nyugat felé, mai szállásterületükre költöztek. Napjainkban Brazíliában, Mato Grossóban élnek az Araguaia és Tapirapé folyók mentén.

 

A tárgy Kutasi Kovács Lajos (1920–1995) újságíró hagyatékának részeként került a Magyar Földrajzi Múzeum tulajdonába. A Veszprémben született kutató élete során tett dél-amerikai és egyesült államokbeli utazása révén az indián kultúrák egyik avatott ismerőjévé vált. Többször vett részt felfedező utakon brazil Amazóniában, Peruban, Argentínában, Észak-Amerikában pedig Kalifornia, Új-Anglia, Arizona, Yucatán és Új-Mexikó indián törzsei között fordult meg. Tapasztalatait kitűnő könyveiben és rádióműsoraiban tette közkinccsé.

 

A teljes hagyatékot 2006-ban időszakos kiállítás keretében a nagyközönség is megtekinthette Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeumban, ahol 2015. március 20-tól 2015. december végéig ismét látható lesz.