Almásy László (1895-1951) A Líbiai-sivatag feltárója

„Abu Ramla – a Homok Atyja”

Almásy László a Szaharában tett vakmerő utazásaival vívta ki kortársai bámulatát. Aztán szülőföldjén évtizedekre megfeledkeztek róla. Az angol beteg című, kilenc Oscar-díjjal kitüntetett film állította a világ figyelmének fókuszpontjába.

Borostyánkőn, az Ausztriában található Bernsteinben jött a világra, vagyonos család gyermekeként. Már ifjúkorában szenvedélye volt a vadászat, a nyomolvasás, a nyomkövetés és az ornitológia. Kőszegen, majd Grazban végzett tanulmányokat követően az angliai Eastbournebe került, ahol megismerkedett a brit életformával és bekapcsolódott a cserkészmozgalomba.

Az első világháború idején katonai szolgálatot teljesített az orosz fronton, ahol csapatfelderítőként szolgált, s több alkalommal részt vett az ellenséges arcvonalak mögötti bevetéseken. Később légi megfigyelő tiszt volt az itáliai fronton. Pilótaként nagy, kétfedelű repülőgépen szerzett tapasztalatokat az itáliai harctéren.

Első afrikai utazását Eszterházy Antal herceg társaságában tette meg. Egy osztrák gyártmányú Steyr autóval Alexandriából Khartumba utazott a herceg társaságában. Ekkor kóstolt bele először a Szahara homokvilágába. Almásyt valósággal megbabonázta Afrika, s a végtelen homok- és kővilág, mely szinte mágneshez hasonló, megmagyarázhatatlan vonzerővel csábította vissza.

A sivataglakók gyakran beszéltek arról a rejtélyes oázisvárosról, Zarzuráról, ahol állítólag mesebeli kincseket rejtettek el. Zarzurát, a sivatagi hantmadárról elnevezett oázist tejjel-mézzel folyó Kánaán földjeként emlegették.

Almásy elhatározta, hogy megoldja a titkot, s expedíciót szervezett Zarzura felkutatására. Almásy Érden, a második világháború előtt készült sportrepülőtéren készült fel barátjával az afrikai repülésre. Történeti földrajzi kutatási módszerei komplexen közelítették meg a problémát, régi utazók leírásait, térképeit tanulmányozta, de komoly jelentőséget tulajdonított a szájhagyomány útján fennmaradt legendáknak. Kitűnő arab nyelvismerete, barátságos természete révén közvetlen kapcsolatba került az oázislakókkal. A beduinok annyira megkedvelték, hogy Abu Ramla-ként, a „homok atyja”-ként tisztelték. A Gilf-Kebír térségében végrehajtott, fecskék útját követő repülős felderítő út sikerrel járt.

A Gilf-Kebír Vádi Szúra nevű völgyében az őskor emberének kezenyomára bukkant Almásy. A pusztuló sivatagi kéregre festett műalkotások, emberábrázolások páratlan bizonyítékai a neolitikum emberének művészi hajlamaira. A barlang falán állat- és emberábrázolásokat láthatunk, pálmafákat és struccokat. Amikor az őskor művészei éltek, még facsoportok zöldellhettek ezen a vidéken, ahol Almásy korában már minden sivárrá és kopárrá vált. A legtalányosabb ábrázolás a négy úszó ember!

A második világháború idején Almásy tábornok Rommel katonájaként, sivatagi szakértőként szolgált az afrikai hadszíntéren. Számos sikeres küldetést hajtott végre. Két német felderítőt, Johann Epplert és Hans Gerd Sandstedét, a német katonai titkosszolgálat ügynökeit az Abwehr, a Salaam-akció során, kalandos utakon juttatott el a brit vonalak mögé. A Salaam akciót végrehajtva Almásy teljesítette a második világháború egyik legbravúrosabb hírszerző küldetését. Epplert és Sandstedét szárazföldi úton eljuttatta a Nílus völgyébe, Asiutba, majd Kharga oázisban, az egyiptomi őrállomás katonáit megtévesztve, az őket kereső, mozgó brit járőröket többször kicselezve egy titkos útvonalon, a Gilf Kebírt kettészelő Akabai-átjárón sikerült visszatérnie El Agheilába. A veszélyes, összesen mintegy 5600 km hosszú, lakatlan sivatagi tájon átvezető utat józanésszel végiggondolva lehetetlennek tűnt megtenni. Almásy azonban nem ismert lehetetlent és négy gépjárművel, sikeresen megvalósította az expedíciót.

A második világháborút követően Almásyt hazájában háborús bűncselekmények elkövetésének vádjával népbíróság elé állították. Hosszadalmas tortúrát követően, Germanus Gyula tanúvallomása alapján végül felmentették az igaztalan vádak alól.

Almásy régi vágya volt, hogy álmai és reményei tündérvilágában, a Líbiai-sivatag végtelen homokvilágában fellebbenti a fátylat az évezredes titokról, s felkutatja Kambüszész perzsa uralkodó eltűnt seregét, melyről a jeles történetíró, Hérodotosz is megemlékezett.

A sors azonban közbeszólt. Almásynak menekülnie kellett Magyarországról. Egyiptomi barátai segítsége révén juthatott vissza Kairóba, ahol élete utolsó éveit töltötte. Sokat szenvedett a Líbiai-sivatagban megkapott amőbás dizentériától, mely a salzburgi Wehrle Szanatóriumban, 1951. március 22-én tett pontot az életére.

Dr. Kubassek János: Útkeresők című könyve alapján