Balázs Dénes(1924. szept. 17. Debrecen - 1994. okt. 19. Érd) - geográfus, karsztkutató, természettudományi gyűjtő, földrajzi szakíró, múzeumalapító

Diákként ötezer kilométeres kerékpárúttal bejárta Magyarország és Erdély tájait. A II. vh. után szumgaiti lágerben három és fél évig hadifogságban volt. A kőbányai Dohánygyárban, majd az Élelmiszeripari Minisztériumban dolgozott (1949-1955). Állásáról lemondva a földrajztudománynak szentelte életét. A ELTE TTK-án földrajz szakon végzett (1963), majd doktori oklevelet szerzett (1964). Szakmai pályafutását az Aggteleki-karsztvidéken barlangok kutatásával kezdte. Nevéhez fűződik az égerszögi Szabadság-barlang feltárása. 1958-1994 között öt kontinens mintegy 130 országában végzett természettudományi, botanikai és zoológiai gyűjtéseket, illetve természetföldrajzi tereptanulmányokat. Magányos, hátizsákos kutatásait állami támogatás nélkül, önerőből, igen nehéz körülmények között bonyolította le. Két Föld körüli utat tett (1977-1978, 1984-1985). Kimagasló eredményeket ért el a Föld karsztjelenségei, barlangjai, sivatagjai és vulkánjai tanulmányozásában. A Magyar-Lengyel Szahara-expedíció szervezője és vezetője (1967), bejárta Észak- és Közép-Afrika országait. Kiterjedt botanikai, elsősorban mohagyűjtéseket folytatott Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikába, valamint Óceániában. A mohagyűjtések eredményeit M. Bizot francia biológus és Pócs Tamás publikálta. Úttörő jelentőségű a Galápagos-szigeteken gyűjtött endemikus mohafaj, amelyet S. R. Gradstein Frullania néven írt le. Dudich Endre felkérésére kiterjedt barlangi faunagyűjtést  végzett, amelynek eredményeit Loksa Imre dolgozta fel. Dudich Endre útmutatása szerint Kína barlangjaiban állattani gyűjtést is végzett (1958-1959). Az ikerszelvényesek (Diplopoda) és a százlábúak (Chilopoda) feldolgozása során Loksa Imre hat új fajt fedezett fel, amelyek közül három faj két, addig ismeretlen állatnembe (genus) tartozik. DK-Ázsiából számos barlangkedvelő állatot, közülük sok denevért hozott haza a Magyar Természettudományi Múzeumnak és az ELTE Állattani Tanszékének. A dél-kínai Niuyen-barlangból származó denevéreket Kretzoi Miklós Hipposideros armigernek határozta meg. Az indonéziai Nusa Barung szigetről származó példány Topál György meghatározása szerint Rhinolophus affinis affinis. Balogh János és Mahunka Sándor zoológus megbízásából kiterjedt talajfauna-gyűjtést végzett Amazóniában, Madagaszkáron és Óceániában. Mahunka Sándor, az anyag tudományos feldolgozója két új atkafajt és egy új állatnemet nevezett el a gyűjtőről.A madagaszkári Nosy Be szigetén, valamint a Fianarantsoa várostól keletre található Ranomafana esőerdőben végzett gyűjtései három új atkafaj (Acari) megismerését eredményezték. Az általa gyűjtött új fajok holotípusát a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára őrzi. - Kitartó szervezőmunkával és példamutató személyes áldozatkészséggel 1983-ban létrehozta a Magyar Földrajzi Múzeumot, Érd város első közgyűjteményét. Nagy figyelmet fordított a külföldön fellelhető magyar vonatkozású emlékek felkutatására, nyilvántartásba vételére, dokumentálására. Meghatározó tudományszervező szerepe volt  a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a Magyar Földrajzi Társaságban. Alapító szerkesztőként indította útjára a Karszt és Barlang, valamint a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok című szakfolyóiratot. Írásaiban nagy figyelmet fordított a természeti értékek megőrzésére, számos cikkében emelte fel szavát földtani, geológiai kincseink megóvásáért. Élményeit élvezetes stílusú, magas színvonalú útleírásokban adta közre. 27 könyve jelent meg magyar, lengyel, német, bolgár és szlovák nyelven. 168 ismeretterjesztő cikk, 159 tudományos dolgozat munkásságának fő mérlege. - A Magyar Földrajzi Társaság (1989-1994), valamint a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat társelnöke (1991-1994). - Herman Ottó-emlékérem (1976), Lóczy Lajos-érem (1984), Kadic Ottokár-emlékérem (1985), Móra Ferenc-emlékérem (1986), Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem (1988), Érd város díszpolgára (1988), Szent-Györgyi Albert-díj (1994). - Kutatásainak és utazásainak gazdag dokumentációs és képhagyatékát, valamint néprajzi gyűjteményét végrendeletében a Magyar Földrajzi Múzeumnak ajándékozta. Születésének 75. évfordulóján teljes alakú bronzszobrát, Domonkos Béla szobrászművész munkáját a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében avatták fel.