Emlékezzünk!

 Vissy Károly

meteorológus (Miskolc, 1935. augusztus 30. – Budapest, 2011. november 4.)

 November 4-én, életének 77. évében elhunyt a nagyközönség számára is az egyik legismertebb meteorológus szakember.

2011. november 18-án pénteken 14:15 órakor a Farkasréti Temető Makovecz Termében
lesz végső búcsúztatása.

Ezzel a pár sorral, életrajzának bemutatásával a Magyar Földrajzi Múzeum dolgozói szeretnének megemlékezni Vissy Károlyról, részvétünket kifejezni családja és barátai irányába. A Magyar Földrajzi Múzeumban az Antarktiszi útjáról „Magyar utazók, földrajzi felfedezők” kiállításán tabló látható, valamint az Ő gyűjtésének köszönhetően látható az Antarktiszi tárlóban egy császárpingvin tojása. Emlékét ápoljuk, segítségét, gyűjteményünknek felajánlott tárgyait az utókor számára megőrizzük. Isten nyugosztalja.

Életrajza

 Édesapja (1895–1953) katonaorvos, édesanyja (1905–1983) könyvelő volt. Felesége, dr. Takács Mara (1943) mezőgazdasági gépészmérnök. Három fia született: Zsolt (1962) vállalkozó, László (1962–2003) villamosmérnök és Balázs (1972) programozó matematikus.

 Gyermekkora első tizenkét éve – a történelem jóvoltából – mozgalmas volt. Családja Miskolcról Sopronba költözött, az elemi, illetve általános iskolát Kassán kezdte, Miskolcon és a bajorországi Neuburg an der Donauban (1945–47) folytatta, majd 1949-ben Újdiósgyőrben fejezte be. Az ezt követő évei a Diósgyőri Gimnáziumban döntő befolyással voltak az életére, elsősorban a pályaválasztására. Az iskola csillagászati és meteorológiai szakkörének aktív tagja és két éven át diákvezetője volt. A szakkörben, dr. Szabó Gyula tanár úr irányításával végzett munka keltette fel érdeklődését a meteorológia iránt, s ez az érdeklődés az azt követőt közel hatvan év során sem csökkent. Pályafutása elindulásában édesanyja szeretete, támogatása és sok szerencse segítette. Többek között 1953-ban felvették az ELTE TTK meteorológus szakára,^[2] ahol 1957-ben védte meg a diplomáját.

Munkássága

Első munkanapjától kezdve az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ, korábban OMI) munkatársa volt. Munkaviszonya első hét évében a repülésmeteorológia területén dolgozott, két évet a miskolci-, öt évet a Ferihegyi repülőtéren.

Ezt követően 1970-ig a Rövidtávú Előrejelző Osztály tudományos munkatársa, majd 1974-ig tudományos csoportvezetője volt.

1971-ben meghívást kapott a 17. szovjet Antarktisz-expedícióban való részvételre. Közel fél évet töltött el a Vize Professzor nevű tudományos kutatóhajón, ezen belül egy hónapot az Antarktisz Mirnij és Vosztok nevű kutatóállomásain.

Az expedícióban az alábbi feladatokat végezte:

• vezette a hajó időjárás-előrejelző részlegét,
• megírta a hajó 13. kutatóútjának (54.000 km) időjárási krónikáját,
• hazai megbízás alapján aerosol-méréseket végzett az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán antarktiszi térségében (A mérések eredményeit összefoglaló tudományos dolgozat, amelynek megírásában társszerzőként részt is vett, 1973-ban MTA-díjat nyert.)

Antarktiszi útjáról az érdi Magyar Földrajzi Múzeum „Magyar utazók, földrajzi felfedezők” kiállításán tablók láthatók.

1974-ben az OMSZ elnöke megbízta a polgári kisgépes repülések (mezőgazdasági, sport-, mentő, szállító repülések) meteorológiai biztosításának (kiszolgálásának) megszervezésével. A feladatra létrehozott általános repülésmeteorológiai osztály 1975. január 1-jén kezdte meg tevékenységét, amelynek vezetését 1978-ig látta el.

1978-ban a Központi Előrejelző Intézet (KEI) időjárás-előrejelző főosztálya vezetőjének nevezték ki. Új beosztásában fő feladata a meteorológiai szolgáltatások mind szélesebb körű gazdasági hasznosítása, új felhasználói területek feltárása volt. Hasonló hangsúlyt kapott munkájában az ezt a tudományos szolgáltató feladatot (ezen belül is a veszélyes időjárási jelenségek ultrarövid távú előrejelzését) megalapozó fejlesztések és kutatások. Szélesebb alapon folytathatta a kitűzött feladatok megoldását 1985-től 1989-ig mint a KEI igazgatóhelyettese, ezt követően 1992 végéig mint annak igazgatója.

A rendszerváltást követően, a kilencvenes évek elején az OMSZ-t is elérték a társadalmi és politikai átalakulás gazdasági hatásai. A szervezet igen nagyarányú egyszerűsítésre kényszerült, ennek során szűnt meg a Központi Előrejelző Intézet.

1993-tól 1998-ig a szolgáltató feladatokat folytató, újonnan alakult Kereskedelmi Szolgáltató Irodát (OMSZ-KERSzI) vezette. Működésének hat éve alatt a KERSzI reálértékben négyszeresére növelte a pénzügyi szerződések keretében végzett időjárási és éghajlati szolgáltatásokból származó bevételeket. Ezzel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az OMSZ – szakmai munkájának leértékelődése nélkül – túlélte a központi költségvetésből kapott támogatás reálértékének fokozatos csökkenését.

1973 és 1999 között az ENSZ szakosított szervezeteként működő Meteorológiai Világszervezet ([[Meteorológiai Világszervezet Ellenőrzött lap |WMO]]) két állandó bizottságának munkájában (Repülésmeteorológiai Bizottság és az Alaprendszerek Bizottsága) Magyarország hivatalosan bejelentett képviselőjeként vett részt.

1997-ben javaslatára létrejött az OMSZ épületében az a tévéstúdió, amely azóta több TV társaságot is kiszolgál: az MTV-ben Vissy Károly mellett Jenki Szilvia, Reisz András és Tóth Tamás, a Hír TV adásaiban H. Bóna Márta, Fejes Edina és Vadász Vilmos meteorológusok adtak, illetve adnak naponta többször is szakértő jelentést.

1999-2005 között az OMSZ elnökének szakmai főtanácsadója. Majd másfél év szünet után, 2007-től az OMSZ kommunikációs részlegénél tevékenykedik szakmai tanácsadóként.

Pályafutása során végig arra törekedett, hogy a meteorológiát – és ezen keresztül a természettudományokat – közelebb hozza az emberekhez, szakmája eredményeit és szolgáltatásait minél közérthetőbben tegye elérhetővé az emberek számára. Ez a törekvés vezette el a média-meteorológiához, amelynek magyarországi meghonosításában jelentős részt vállalt.

A Magyar Rádióban 1968-2000 között, a Magyar Televízióban 1967-től haláláig részt vett – külső munkatársként – az időjárás-jelentések és környezeti tájékoztatók megszervezésében, mindenkori szerkesztésében és rendszeres előadásában.

Hazai és nemzetközi szaklapokban összesen 37 tudományos publikációja jelent meg.